Külföldi kiszervezés vs. belföldi kiszervezés. Melyiket válasszuk?

Mi az offshoring és az inshoring? A világ gazdaságában bekövetkező dinamikus változások és a globalizációs folyamatok hatással vannak a vállalatok működésére. A vállalatok egyre inkább döntenek a külföldi piacokra való terjeszkedés mellett, olcsóbb munkaerő és olcsóbb termelési eszközök keresése érdekében. A vállalat leányvállalatának külföldi elhelyezése nemcsak a termékek és szolgáltatások értékesítésének új lehetőségeivel jár, hanem új anyagi források keresésével is. E folyamatokkal közvetlenül összefüggő jelenség az offshoring, amely népszerű üzleti gyakorlatként értelmezhető, mint a kiválasztott funkciók vagy üzleti folyamatok külföldi piacokra történő áthelyezése. Amikor a terjeszkedés nem hozza meg a várt eredményeket és előnyöket, a vállalatok a hazai országba való visszatérés mellett döntenek, amit úgy neveznek, hogy inshoring.

Offshoring vs inshoring – tartalomjegyzék:

1. Hogyan definiálja az offshoringot és az inshoringot?
2. Offshoring vs inshoring. Mit válasszunk?
3. Összegzés

Hogyan definiálja az offshoringot és az inshoringot?

Az offshoring jelensége az Egyesült Államokban indult el az 1970-es évek végén. Az egyik úttörő a területen a General Electric volt, amely a termelést az Egyesült Államokból külföldre helyezte át. Az offshoringot két kategóriába sorolhatjuk:

• Nearshoring – Műveletek áthelyezése szomszédos országokba, például Németországból Lengyelországba.
• Farshoring – Műveletek áthelyezése távoli országokba, például Európából Kelet-Ázsiába.

Az offshoring a vállalat tevékenységeinek egy részének a szolgáltatások vagy a termelés területén külföldre történő áthelyezéseként van definiálva, annak érdekében, hogy csökkentsük a költségeket és javítsuk a minőséget, valamint növeljük a hatékonyságot az alkalmazott mechanizmusokban. Az áthelyezés történhet a saját struktúrák bővítése vagy külső külföldi entitásokkal való együttműködés keretében. A folyamat optimalizálásának maximalizálása érdekében az offshoringot hosszú távú célok kategóriájában kell figyelembe venni.

A rövid távú intézkedések kis előnyöket és adminisztratív bonyodalmakat eredményezhetnek. Az offshoringot stratégiai szintű választásként kell kezelni, nem operatív szinten, mivel a következmények minden területen megváltoztatják a menedzsmentet és a döntéshozatalt (centralizáció, decentralizáció), amelyek a koordinációval, ellenőrzéssel, a struktúra és az erőforrások elosztásával kapcsolatosak.

Az inshoring az offshoring ellentéte, és azt jelenti, hogy a vállalati folyamatokat egy olcsóbb helyszínre helyezik át az országon belül. A logisztikai műveletek lehető legközelebb történő áthelyezése a leggazdaságosabb, ahol a vállalat piacait szolgálják ki. A fordított offshoring indokolt, amikor a külföldi beszállítók vagy gyártók már nem versenyképesek a hazai beszállítókkal. Ez különösen igaz, amikor a munkaerőköltségek emelkednek a külső piacokon, vagy a specifikus belső gazdasági szolgáltatások ára csökken.

Új szervezeti és logisztikai megoldások keresésekor a vállalatok az inshoringot választják, főként a helyi, olcsóbb együttműködők lehetősége miatt. E stratégia választását főként a globális piacok helyzete, a kormányzati szabályozások, a technológiai fejlődés és a globális verseny befolyásolja.

Offshoring vs inshoring. Mit válasszunk?

A fenti összegzés azt mutatja, hogy az offshoringnak és az inshoringnak is vannak előnyei és potenciális kockázatai. Következésképpen egy univerzális megoldás nem lehetséges. A megfelelő stratégiai cselekvési lehetőség kiválasztása számos tényezőtől függ, mint például a vállalat által kitűzött hosszú távú célok, a rendelkezésre álló erőforrások és pénzügyi eszközök, valamint a gazdasági és jogi feltételek.

Egyrészt az offshoring növeli az alacsony költségű munkaerő elérhetőségét, de másrészt a kulturális különbségek és a különböző időzónákban való működés jelentősen megnövelheti a költségeket. Az inshoring kompenzálhatja ezeket a költségeket a magasabb munkavállalói juttatások javára, de ez növeli a növekedés lelassulásának és a vállalat versenyképességének csökkenésének kockázatát.

Összegzés

A gyártási vagy szolgáltatási tevékenységek helyének kiválasztását és az offshoring vagy inshoring döntést széleskörű elemzésnek kell megelőznie a rendelkezésre álló erőforrásokról, pénzügyi és anyagi forrásokról, szervezeti és jogi feltételekről, fejlesztési lehetőségekről, valamint egy rugalmas ellátási lánc kiépítéséről. A változó gazdasági körülmények, beleértve a munkaerőköltségek ingadozását és a globális versenyképesség növekedését, rugalmas működési formákra kényszerítik a piaci szereplőket. Ezért gyakori, hogy a vállalatok külföldi piacokra költöznek, és recesszió vagy globális válság esetén visszatérnek a hazai piacra. Fontos, hogy a végrehajtott intézkedések racionálisak legyenek, és ne zavarják meg jelentősen a vállalat alaptevékenységét.

Olvassa el ezt is: Fejlődő piacok – előnyök és kockázatok

Ha tetszik a tartalmunk, csatlakozzon aktív közösségünkhöz a Facebookon, Twitteren, LinkedInen, Instagramon, YouTube-on, Pinteresten.